Május közepén újra élvezhettem egy
kicsit fogadott honfitársaim, az olaszok vendégszeretetét. Nem egy
komoly útleírás következik, hiszen tulajdonképpen különösebb
úti célok nélkül szántunk időt némi városnézésre,
felfedezésre – bár ennek ellenére ismét klassz helyekre
bukkantunk –, inkább csak fényezem egy kicsit ezt az országot,
mert megérdemlik. Persze ezt ők is tudják magukról, nem
véletlenül hirdetik az autópályákon, hogy „Sei in un Paese
meraviglioso”, azaz, hogy „Egy csodálatos országban vagy”.
 |
| A történelmi Osimo |
Hogy miért utaztunk megint több mint
ezer kilométert, ráadásul egy olyan hétvégén, amikorra messze
nem jósoltak strandidőt? Egyszerű, megint a gokart adta a kiruccanás „kötelező” részét,
a szabadidő meg magától tökéletesre formálódott. (Tavalyi nyaralós élménybeszámoló
itt.)
Az évfordulók közelsége miatt
megint bementünk Imolába, gyújtottunk egy-egy gyertyát Ayrton Sennának és Roland
Ratzenbergernek.
Szálláshelyről eddig úgy rémlik,
nem írtam, de most muszáj! Porto Potenza Picenában fekszik a
Nouvo Natural Village, amely teljesen levett a lábamról. Vagy kétszáz
kis faház egy nagy területen, sportpályával, hatalmas medencével,
mindenféle kikapcsolódási lehetőséggel és csomó rosszcsont
gattóval (macska). Péntek este, amikor megérkeztünk, hideg volt
és szél, de legalább a kis kék házacskánk mediterrán
hangulatot árasztott.
 |
| A kép nem érkezéskor készült, akkor sokkal csúnyább volt az idő |
A tengerpartra furcsa, de érthető
módon nem engedtek le – egyszerűen bezárták a strandra vezető
kaput a sötétre és a viharra való tekintettel. A sós víz
illatát ezért csak a reggeli kocogás alkalmával szívtuk először
magunkba.
 |
| Pacsálásba torkollott a futás |
 |
| Időnként volt egy kis helyszűke |
Szombaton jöhetett pár óra
benzingőz-inhalálás a cameranói pályán, majd szerettük volna
megnézni a Google képek alapján igen vonzónak talált Osimót.
Csakhogy Cameranóból nézve több olyan dombtetőre épült városka
látszik, ami rendkívül hasonló, tehát hirtelen megszaporodtak az
úti célok. Elsőként végül Osimót jártuk be. A város
történelme az időszámításunk előtti évekre nyúlik vissza,
szinte hihetetlen!
Osimótól pár percre található
Castelfidardo – a város kulturális jelentősége a harmonika
művészete, vagyis egészen pontosan a hangszer készítésének van
nagy múltja itt.
Innen még átmentünk Loretóba. Már
az odavezető út gyönyörű tájat tálalt, és irigylésre méltó
articsóka földeket. Az én palántáim azt hiszem, jócskán
elmaradtak a fejlődésben ehhez képest. Mindenesetre jól szemügyre
vételeztem egyik kedvenc zöldségem.
Loreto a katolikusok körében
közkedvelt hely, Olaszország leghíresebb búcsújáró helye.
Hatalmas bazilika áll a főtéren, melyet a Santa Casa nevű kisház
köré építettek (ennek a rövid meséje, hogy a Szentföldön
állt, de aztán az angyalok ide repítették). Nagy volt a
kulturális hatása, ugyanis pl. a prágaiak is lemásolták. A
bazilikát csak kutyafuttában tudtuk megtekinteni, mert zártak, és már tereltek kifelé a carabinieri emberei.
 |
| A téren még a lábunk elé is érdemes volt nézni |
Vasárnap a hangsúly a versenyzésen
volt. A PGK-Z International Championship 2. versenyét azon a pályán
és azokkal a gépekkel rendezték, amely az idei világbajnokságon
várja majd az indulókat, tehát elsődleges cél az erre való
felkészülés volt. Persze azért nem elhanyagolható, hogy végül
egy 3. helyért járó trófeát szállítottunk haza (a hátsó
ülésen, gondosan becsomagolva a legvastagabb pulcsiba, nehogy baja
essen). Számos nemzet tömörült a cameranói pályán, szerencsére kulturális sokk nem ért minket. Az olaszok vendégszeretete mint mindig, most is 5 csillagos volt, a lengyel-magyar barátság pedig újabb igazolást nyert, amikor ebéd közben figyelmeztettek minket, hogy az egyik tésztaétel bizony annyira csípős, hogy csak jó sok parmezánnal megszórva ehető. A magyar gyomor azért könnyen bevette... S ha már megint a gasztronómiánál tartok, ha egyszer lehetőséged nyílik rá, vissza ne utasítsd a sambucával (csillagánizs ízű likőr) feljavított eszpresszót!
 |
| Rossi reklám |
 |
| Koncentrál... |
 |
| ...És megy... |
 |
| Imádom ezt a nemzeti színű dobogót |
 |
| A kupa mellé grid girl is jár... |
 |
| A kétszemélyes szurkolótábor |
 |
| Az elmaradhatatlan apa-fia kép |
Szerencsére vasárnap délutánra már
adott egy kis ízelítőt magából a nyár, így végre
lekerülhetett a hosszú nadrág és a kabát. Sirolót nem tudtuk
kihagyni, talán most még szebb volt, mint tavaly.
 |
| Pálmafa hajat kreált a sisak |
Hazatérve néhány pohár jó olasz
bor adott bátorságot, hogy a kb. 20 fokos tengerbe is
bemerészkedjek. Nem bántam meg, sőt, többször megmártóztam, de
ha nem készültek volna képek, bizonyíték híján talán most már
magam sem hinném el, hogy ki tudtam kapcsolni a fagyosszent
üzemmódot. Egy arra járó olasz hölgy megkérdezte, honnan jöttünk. Első két tippje az volt, hogy németek vagy svédek lehetünk...
A hosszú útra való tekintettel
hétfőn már reggel arrivedercit kellett inteni második hazámnak,
de azért még egy séta belefért a parton, ahol belga ismerősünk
készített rólunk egy búcsúfotót.
